Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kettesben eltöltött Nap

2013.05.15

 Egy kettesben eltöltött nap

5. rész


 Jeanette ma a szokásosnál is korábban felkellt. Reggelit csinált, csokis palacsintát, mikor Dave és a fiúk beesnek az ajtóban.

Jeanette: Sziasztok, jajj de örülök hogy láthatlak titeket újra! -és ment megölelte őket. Simon egy kicsi dobozocskát tartott a kezében, amire az volt ráírva: "A szemüveges szépségnek". Még Chicago-ban egy nyakláncot vett neki, (ami egy emberi karkötő, de a méretük miatt nyakláncnak vette neki) az összespórolt pénzéből. Nagyon oda akarta adni Jeanette-nek de nem nagyon merte. Brittany és Eleanor is felkelt, és letámadták a fiúkat. Akkor egy idős nő kopogott. Jeanette kinyitotta az ajtót. Egy utcabeli néni volt ott egy pekingi palotakutyával. Ő volt Mrs. Klaumasser.

Mrs. Klaumasser: Jeanette?

Jeanette: Igen, én vagyok! 

Mrs. Klaumasser: Te egyszer nekem azt mondtad, hogy szívesen segítenél. Még mindig így van?

Jeanette: Hát persze Mrs. Klaumasser! Bármikor szívesen segítenék magának! -jelentette ki Jeanette nagy mosollyal.

Mrs. Klaumasser: Hát a kutyámra tudnál-e vigyázni? Az unokámhoz megyek, de a kis Virró-mat nem vihetem. -mondta szomorkásan.

Jeanette: Hát, persze, hogy tudnék vigyázni rá! Ha akarja akkor még sétálni is elvihetem, meg ilyenek. -mondta izgatottan.

Mrs. Klaumasser Nagyon megörült. Köztudott Jeanette-ről, hogy nagyon segítőkész, és egyszer Mrs. Klaumasser-nek is segített a takarításban, mert egy időbe nagyon fájt a lába, és Jeanette felajánlotta, hogy segít, cserébe nézegetheti a receptjeit, meg persze a néni adott Jeanette-nek egy kis pénzt is, amit Jeanette, nem akart elfogadni, de a néni olyan makacs, mint Brittany. Dave nagyon örült, hogy Jeanette ilyen kedves az emberekkel, de eszébe jutott, hogy ma egy távoli fürdőházba mennek, ott töltik a hétvégét.

Dave: Jeanette, ma véletlenül nem a fürdőházba mennénk?

Jeanette: Jajj, de! De akkor én itthon maradok! Érezzétek jól magatokat! -mondta nevetve.

Dave: Jeanette, te vagy a leg felelősségteljesebb itt, de egy kutya gondozása nagyon nehéz, és kemény munka.

Simon: Dave, egy kutya nem olyan nehéz gondozásra szorul, mint gondolnád, és ha akarok itt maradnék Jeanette-el!  -mondta felajánló hangon, közbe Jeanette-re nézett, és Jeanette rámosolygott. Simon elpirult.

Dave: Hát, ha akarjátok ittmaradhattok.

Brittany: Dave, hogy-hogy ő a legmegbízhatobb? Hisz én is megbízható vagyok! Egy délután én vigyáztam a szomszéd teknősére!

Dave: Hát persze. A szomszéd be akart perelni az Állatvédőknél, mert rózsaszín bulilöttybe tetted a teknőcöt. És a ház eléggé rendetlen volt, nem igaz?

Brittany: Hát az igaz. Jeanette-té a pont.

Jeanette: Na akkor itthon maradhatok?

Simon: Velem? -tette hozzá Simon, aki mindenképpen Jeanette-el akart maradni.

Dave: Na, jó. Nem bánom.

Mrs. Klaumasser: Hát akkor tessék, itt van Virró, és a beosztása, a plüssjátéka és az eledele. Kövesd a beosztást! Nagyon fogsz hiányozni a maminak kicsi Virrócskám! –mondta szomorkásan és elment.

Dave: Hát akkor gyerekek, bízok bennetek! Jók legyetek, mi megyünk! –köszönt el Dave, és mentek el a többiek.

Brittany: Hát persze, csak egy incidens után csak Jeanette a megbízható és Simon, Brittany már nem. –motyogta hangosan Dave-hez fordulva.

Dave: Brittany, szeretnél a csomagtartóba utazni?

Brittany: Nem is szóltam! –és kiértek az ajtón.

Jeanette elővette a beosztást és az volt az első hogy megetesse, de már megvolt etetve. Megnézte a másodikat, ami a 3 órás séta. Jeanette belegondolt. 3 órás séta? Az mintha túl sok lenne. De hát mindegy volt neki.. Simon elvette a papírt és megnézte.

Simon: Kijössz velem a parkba? Ja, meg persze Virróval. –mosolyodott el.

Jeanette: Ezer örömmel!

Kimentek a parkba. Simon egy kicsit elment a virágoshoz, és addig Jeanette maradt Virróval. Simon vett neki egy kis szál virágot, mire megfordul és halja, hogy Jeanette kiabál neki.

Jeanette: Ss-siimmm-ooooooon!!

Simon megfordul és látja, hogy a kutya megvadul, a pózázba meg Jeanette belevan akadva. Virró szalad valami után, Jeanette meg rajta. Simon eldobja a virágokat és szalad a kutya után. Nem tudja, miért szaladt el Virró, ezért előrefut, és megnézi mi az. Egy kis emlős, még nem tudja megmondani, mi az, talán kismókus, de nem biztos. Ekkor Virró elugrik, Simon nekicsapódik a fának, majd felkel és próbálja elkapni Virró pórázát, amibe Jeanette beleakadt.

Virró eltűnt, de Jeanette hangját lehetett hallani. Közben Valami nagyon nagy meglepetésre, egy nagyon ismerős nő megállította Virrót, aki a padra felugrott mellé, és ételt kunyizott. Jeanette lebogózta magát a pórázról, és Simon elkapta, mikor leesett. Simon lettete, majd elpirult. Simon egy zsebkendőt akart elővenni Jeanette-nek, mert egy olyan bokron ment át, amire allergiás.

Simon: Jajj, ne! Csak ezt ne! –kiálltotta fel kicsit hangosan. Jeanette felfigyelt.

Jeanette: Mi a baj Simon? –kérdezte, és megfogta a vállát.

Simon: Ööö.. Semmi. Nem fontos. -Pedig igen is fontos volt. Elhagyta a karperecet, amit Jeanette-nek vett. Szörnyen lelett törve.

Jeanette: Köszönjük, hogy elkapta a kutyát! –köszönte meg a nőnek, aki nem más, mint az egyik tanár West Eastman-ben.

Tanár: Szívesen! Aztán csak óvatosan! –mosolygott, és elmentek a mókusok és a kiskutya.

Simon egész sétáltatás alatt nem szólt egy szót sem, csak búsan ült. (Mivel pihentek sokat a padon) . Jeanette már nem bírta ezt nézni és odaült mellé.

Jeanette: Mi a baj? Elmondod végre?

Simon idegegesen válaszolt rá:

Simon: Nincs semmi nem érted? Hagyjál légy szíves magamra!

Jeanette-nek ez kimondhatatlanul rosszul esett. Szó nélkül felpattant, és a kutyát elvezette onnan.

Jeanette: Hazamegyek. Majd ha már végeztél a bajod feldolgozásával akkor gyere haza!

Simon nagyon rosszul érezte magát amiért rákiabált Jeanettere. Jeanette az allergiát okozó bokor melett egy két méterre talált egy kis dobozkát. Hát igen, ez esett ki Simon zsebéből. Jeanette felvette és elvitte magával, majd gondolta otthon megnézi. hazaért, Virró elaludt Jeanette elővette a dobozt. A karkötő(nyaklánc) volt benne és egy levél. a karkötőbe ez volt vésve: „Az én angyalom: Jeanette” És még az volt a hátuljára: „Szeretettel Simontól”

Jeanette nagyon nézett és felpróbálta. tetszett neki, de visszatette a dobozba. Megnézte a kutyát, majd felment a legfelső ágyba és telefonon öntötte ki a szívét Jen-nek. Simon hazaérkezett, és kereste Jeanette-et. Nem találta sehol, majd hallotta a hangját az ágyról. Mikor azt hallotta, hogy: „Na megyek. Szia!” Felment hozzá.

Simon: Bocsánatot kérhetek?

Jeanette: Nemtudom. Nagyon fájt, hogy így rámkiabáltál ok nélkül.

Simon: Sajnálom, csak elhagytam a…

Jeanette: …azt a karkötőt, amibe belevésetted a nevem. Megtaláltam. –vágott a szavába.

Simon: Télleg? És tetszik? annyira odaakartam adni, hogy elhagytam. –fogta a fejét.

Jeanette: Igen, tetszik. És megbocsátok.

Simon: meghívhatlak egy fagyira?

Jeanette: oo.. Simon.. Hogy tudnék nemet mondani? –kuncogta el magát.

Majd elmentek fagyizni, és még Virró is kapott.

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Hírlevél




Statisztika

Most: 1
Összes: 111430
30 nap: 4210
24 óra: 47